hétfő, június 15

303.
Az álmatlan éjszakák gyorsan fölemésztik az életet. S mert virrasztás alatt a lélek nem jut elég mézhez, táplálék hiányában a vágyak sovány kosztján igyekszik megélni, s mivel ebből sem örömöt, sem fenntartó erőt nem meríthet, s érzi, hogy hamarosan belepusztul a sóvárgásba, a filozófiához, a kemény elhatározáshoz és a belenyugváshoz fordul, segítségért kiált hozzájuk. De hiába! Nem segítenek, meg sem hallják a kiáltást, s a lélek elerőtlenedik.
Charlotte Bronte

„El kell hogy bírjuk terheink vagy elvesznek szép perceink,
és mindig mennünk kell tovább, egy életen és sorson át...”

4 megjegyzés:

lomaquilt írta...

Én amikor nagyon magam alatt vagyok, arra gondolok, hogy most vagyok a gödör alján és innen már csak feljebb lehet menni. Persze ez nehéz. De valahogy valamilyen sugallatra csak jön egy jobb pillanat ami erőt ad a továbbiakhoz. Mostanában többet járok kórházakba és nem túl szivderitő, de probálok optimista lenni. Te aki olyan szép dolgokat csinálsz, ezzel szerzel örömet és ez adjon erőt!

SILERIKA írta...

Adjon erőt ez a sok barát, akik mind szeretettel gondolnak Rád! Remélem hamar kijutsz ebből a gödörből, jobbulást kívánok! Sok-sok baráti ölelést küldök. :))

Ducika Ducila írta...

Ez adjon kitartást:
"mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem!" Fil. 4.,13.
Az előző bejegyzésre is válaszoltam. Természetesen nincs harag! Sőt!
Örülök, hogy figyelsz! Ha esetleg bármivel segíthetlek, BÁRMIVEL(!!!), kérlek, ne tétovázz kérni, kérdezni, szólni!

Abile írta...

Már az előző bejegyzésednél is a hideg szaladgált a bőrömön! :o(( Kívánom, hogy a kellemes álmok Rád találjanak és valóra is válhassanak!