péntek, június 12

302.
Amikor az álom valósággá válik...na ilyenkor szoktam padlóra kerülni.
Sajnos nem tudom miért, de az a fajta vagyok akinél ez így működik. Ugye már az előzőekben írtam a "problémamegoldó" dologról. Most valahogy nem tudom kezelni!!! Mikor pedig az álmomat egy az egyben átélem a valós életben, hát a családom is kiborul tőlem. Egy pár héttel ezelőtt volt egy álmom. Elmeséltem, szóltam az illetőnek, hogy tegyen ellene, mert még lehet. Sajnos nem tett semmit. Tegnap óta padlón vagyok. Teljes mértékben átéltem az álmom a valós életben...Nem vagyok jól, és nem érzem magam jól a saját bőrömben...Ha viszont családon belül történik...

És, ha ez még mindég nem elég, akkor egy kis adalék.
8 évvel ezelőtt 3-4 hónapon át volt egy ismétlődő álmom. Szóltam az illetőnek, hogy abba kellene hagyni ezt az életmódot, mert nem lesz jó vége...Nem lett! Elment közülünk...Ez az apósom volt! A "hab a tortán", hogy a születésnapomon történt a tragédia...

Mindenkitől bocsánat, hogy ez a bejegyzés ilyen amilyen, de muszáj volt kiírnom magamból.
Most próbálom magam összeszedni, majd jövök...

8 megjegyzés:

SILERIKA írta...

Egyszer voltam egy angyaltanfolyamon! Akkor úgy éreztem, szükségem van valami segítségre, használt. Ott éreztem mások érzéseit, gondolatát, erre mondták, hogy látó vagyok(sose gondoltam volna).Valószínüleg Te is megérzed előre a dolgokat, vagy jó meglátásaid vannak! Jó lenne, ha hallgatnának Rád! :))

Ducika Ducila írta...

SZia!
Mi történt konkrétan? Szabad tudni?
Engem nagyon érdekel az ilyesmi...
Szülés közben/után újraélesztettek, emlékszem dolgokra. Hiszek abban, hogy van angyalunk. Mindenki mellett van.
Ne értsen félre senki, nem láttam az angyalomat, csak éreztem. Örülök, hogy ha olyanokra akadok, akik hisznek a létezésükben, és nem azt hiszik, hogy hadoválok...
AZért azt is tisztáznom kell, hogy hiszek Isten létezésében. A kettő nem zárja ki egymást. Szerintem...

Bea írta...

Gondolok Rád:?))))

SILERIKA írta...

Ducika Ducila! Én láttam is...azon a bizonyos tanfolyamon!

Mamis írta...

Kedves Ducika!
Ne haragudj, de a konkrét esetet nem szeretném nyilvánosság elé tárni.Remélem ebből nincs harag!
Akik olvassák a blogomat azok tudják, hogy beteg vagyok.Miután túl vagyok 3újraélesztésen, 5trombózison, 4plazmafelezésen(vértisztítás), 14művesekezelésen stb... és azért elmondhatom, hogy még élek, tudom hogy miről beszélsz.Én is emlékszem dolgokra,sőt konkrét mondatokra amit számon kértem az orvosokon miután magamhoz tértem...Csak mikor tehetetlen vagyok és azt érzem, ha Ő nem segít magán én nem tudok...na ez azért padlóra vág!

Kata írta...

Nyugi! Nem a te hibád, ha nem hallgatnak rád. Sajnos vannak ilyen emberek. Neked tiszta a lelkiismereted mert szóltál előre, hogy baj lesz. Jobbulást kívánok neked.
gyógypuszik :Kata

ccsigaház írta...

vigyázz magadra!

Ducika Ducila írta...

Húúú, Mamis!
Ne haragudj!
Szólhatok valamit?
"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Fil.4,13. Minden reggel ez az első, amit meglátok. Holnap lefényképezem Neked!
Kívánom tiszta szívből, hogy gyógyulj meg, mert szükség(em) van RÁD! (Amit a bejegyzéseimhez írsztál: pl.: "figyelsz rám".)
Nagyon tudok örülni neked...