A tegnapi nap a "versenyfutás az idővel" címet érdemelné!
Mivel első tanítási nap, így elég izgalmasnak indult. Új iskola, új környezet, új tanárok...
Persze izgultam is, mert más városban tanul, minden nap bejár, így jött a dilemma, eléri a buszt, felfér rá, nem téved el...
Mikor délben telefonált, vásárolni kéne, megnyugottam!
A vásárlás, teljes káosz!!! Kicsi a cipő, nagy a cipő, nem ilyen füzet...Vártam a végét. Csak az volt bennem, hogy végre hazaérni!
Hazaérve kb. 25kg paradicsom mosolygot rám, ugyan velünk mi lessz???
Na itt már azért felvettem a HULLA közeli állapotot! Nekiálltam megcsinálni, közben hallgattam az aznapi élménybeszámolót! Este kilenckörűl már azért éreztem, hogy ez már nem én vagyok csak a szellemem!!!
Mire végeztem...
A mai közérzetem sajnos még mindég hullaközeli állapot, és még nem jött haza a lányom...
4 megjegyzés:
Kitartás!!!!!!! Lesz ez jobb...:)
Hasonló a helyzet nálunk is! A kicsi ment hatosztályos gimibe,és én ugy,de ugy izgultam,féltettem! Azért csak ők a legkisebbek a suliban!De kialakul minden ne izgulj Mamis! Bár én szétizgultam már magam,bár mára egész nyugis voltam.
Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Együttérzek Veled nagyon! Én még csak az oviba szokatással kínlódok éppen a kicsivel.
Remélem,hogy a jövőhéttöl már lazább mert addig minden tanár elmondja mit kell vásárolni.Azért már várom a végét...
Megjegyzés küldése