kedd, szeptember 23

148.
Nem vagyok egy "könnyen feladom" típus. Ha az lennék akkor most nem írnék blogot. De valahogy most megint nagyon belefáradtam az "élniakarásba". Újabb küzdelmet folytatok a fenmaradásért. Persze átéltem már ettől ezerszer rosszabb dolgokat is, de most úgyérzem, hogy elfáradtam. Nem fizikailag, küzdelmileg!
14 éve küzdök, és most újabb harcot vívok! Nem tudom a kezelés mit hoz.
Persze a kemótól rosszabb már nem lehet, és azt is átéltem már egy jópárat. Egyszer szeretném elérni, hogy aztmondják, jó akkor most egy félévig nem kell jönni. Erre mitmondanak, két hét múlva találkozunk! Elnézést mindenkitől, hogy ilyen "siralmasra" sikeredett, de valahogy ezen még túl kell jutnom. Persze túl fogok, csak...

Kész lettem az első ajándékommal.
Katának küldöm. Remélem, hogy tetszeni fog neki. Postára holnap adom, ha megkapta jönnek a képek. De azért ma már varrtam / némi javítanivaló/, meg hímeztem. Képek később.


Az egyszerű dolgokat szeretem ezért maradt ez a háttér. Sokat kipróbáltam, de valahogy most ennél maradok.

10 megjegyzés:

Bea írta...

Drága Mamis!
Megrázóak a soraid, főleg, hogy egyidősek vagyunk.
Kívánok nagyon-nagyon sok jót Neked, kitartást, erőt, hogy mielőbb azt hallhasd, hogy "fél évig nem kell jönni"!

KicsiKató írta...

Kitartás, mamis, kitartás! Nagyon drukkolunk.

Princi írta...

Tiszta szívből kívánok Neked minden jót, erőt, hitet, kitartást, teljes és végleges gyógyulást! Egy maratoni futótól olvastam, hogy minden fejben dől el, így győzhetők le a testi teljesítőképesség határát meghaladó nehézségek. Szóval "húzzál bele"!

Kata írta...

Kicsivel több pozitív gondolkodást kérnék , ha lehetne ! Tudod nagyon jól , hogy veled együtt én is küzdök , és nem tudom , vagy nem akarom feladni mert az a könnyebbik út lenne .
off
Remélem a levelet olvastad amit küldtem :-)
on
Puszi Kata

Kata írta...

Ha valamit el akarunk érni az életben, akkor először is teljes szívünkből vágyni kell arra, hogy az működjön,
Másodszor hinnünk kell abban, hogy működhet,
azután pedig tudatos képet kell alkotnunk, és látnunk kell magunk előtt, ahogy lépésről lépésre elindul, működni kezd,
s közben egy pillanatra sem engedhetünk
a kételynek és hitetlenségnek.
(Eileen Caddy)

Puszi !

Amaranta írta...

NAgyon szorítok neked! És azt felejtsd el gyorsan, hogy nincs élni akarás, az igenis van! HA felborul veled az autó, akkor biztosan tudod, hbogy élni akarsz, még akkor is, ha előtte nem akartad az életet valami miatt. Szóval élni, élni, élni! Győzni fogsz!

Carmen írta...

Mamis! Kitartást,kitartást és nagyon sok erőt kívánok én is a többiekhez csatlakozva!Soha nem szabad feladni!

Lilang írta...

Jobbulást neked!
Bízom benne, hogy nem adod fel.
A háttered nagyon bejön és a kis rózsacsokor is szép.

Elizaniko írta...

Szia ! Hú, nehéz leírni, amiket most érzek. Kicsit sorstársak vagyunk. Én is megvívtam a kórral. ( nem szeretm leírni) Már 7 év csak ellenőrzésekre kell járnom. Szerencsére nekem csak egy évig tartott a rémálom. Azóta is rettegek, hogy visszatér. Sajnos semmi okosat nem tudok tanácsolni, mert nem tudom, hogy mitől függ az, hogy kilábaljon belőle az ember lánya. Sokan mondják, hogy a hit és a pozitív gondolkozás. Nem tudom nekem az segített-e vagy más, de azóta sokat változtattam az életemen. Nálam valószínűleg a stressz nagyban hozzájárult a betegségemhez. Én ezt igyekszem kiküszöbölni. Többnyire folt-terápiával. Kívánok neked sok erőt, és szorítok érted.

Mamis írta...

Sajnos,én viszont nem tudok kigyógyulni soha.Szerintem nem egy betegségről beszélünk!!!