vasárnap, január 3

1.

Mivel vége az ünnepeknek, holnaptól ismét beindul a *mókuskerék*,mindenkinek kívánok sok erőt az előttünk álló évhez, ami a *Tigris éve*.

...A Tigris éve drámai fordulatokat hoz, az események váratlan hirtelenséggel követik egymást, s hatásuk gyakran igen mélyreható lesz. A Tigris évét mindig merészség és csillogás jellemzi. Egyértelműen tevékeny időszak áll előttünk. A változások, ugyanakkor a nagy lehetőségek ideje következik. Ami az egyéni sorsokat illeti, lesznek, akik képesek megragadni a pillanatot, míg másokat kellemetlenül érint majd a dolgok alakulása. A Tigris éve azonban mindannyiunk számára esélyt teremt, és jelentős fordulatot hoz azoknak, akik készen állnak, hogy a legtöbbet hozzák ki belőle. Legyünk tehát aktívak és főleg éberek, hogy egyéni tehetségünket kibontakoztatva, megragadhassuk a kínálkozó lehetőségeket. Hiszen minden gond és nehézség ellenére, az év rengeteg lehetőséget tartogat számunkra...

Erről az jut eszembe, hogy a tavalyi év is elég *drámai fordulatokat* hozott, és azt is elég nehezen viseltem, akkor mi lesz az idén...!
Évek óta semmi!!! fogadalmat nem teszek, hisz eddig egyszer sem jött be, így az idén sem tettem. Csak annyit szeretnék, hogy NE legyen rosszabb ez az év a tavalyi évtől!

******************************************
.... Sokszor olvashattátok a blogon az *orvoslátogatásról* szóló bejegyzéseimet. Az utóbbi időben, már erről nem írtam. Nem azért mert nem volt mit, hanem valahogy ezt a témát mindég kerültem. Többen, ugye tudták, hogy két- háromhetente klinikán vagyok, de mások többször érdeklődtek arról, hogy mi is a betegségem valójában. Így mivel volt(van!), akinek kétségei vannak arról, hogy egyáltalán beteg vagyok, ezért is írtam ezt le.

*Krónikus autoimmun betegségben SLE(katt)
* szenvedek 17 éve, és a Debreceni klinikán próbálnak *embert faragni belőlem*, kisebb - nagyobb sikerrel.

+1 kérés!
Csak ne tessék sajnálni!!! Mindenkinek megvan a maga *keresztje* amit cipel...az enyém ez, megtanultam vele élni, kezelni, és megtanultam soha NEM feladni!!!

6 megjegyzés:

Ibcsy írta...

Kedves Mamis!
Én nem sajnállak Téged, osztozom veled. Azt hiszem mostanra én is elfogadtam ezt a betegséget, és vele az "új" életem, habár nem volt könnyű. Azért remélem jól vagy!
Sokszor az emberek azt sem tudják miről beszélek, így általában én sem beszélek róla:-(

Mamis írta...

Kívánom Neked, hogy ne ismerd meg az SLE *másik* arcát! A művesekezelések, plazmafelezések, cytostatikus kezelések nagyon feltudják az embert *őrölni*.

Cila Zzy írta...

Mamis drága! Sokkal egészségesebb éveket kívánok!
Ami velem történt, holnap lesz 4éve, nem hat ki ennyire a jelenemre, jövőmre. (Csak a csontjaim fájnak időváltozáskor, meg ilyesmik.) De! Azt igenis és én is aljas rohadt dolognak tartom, hogy vannak, akik azért mert nem velük történt meg valami (hála Istennek?), azért el sem hiszik, és ez még ez a jobbik eset, mert előfordul, hogy elkezdenek agybaj, hazudozás tényével közhírré kiáltani.
Szóval: Ha leírtad, ha nem, elhiszem, soha nem kételkedtem, és Te vagy az, aki példakép mindenki előtt és egyáltalán nem sajnálatraméltó!!! Egyszóval: IDOL.
Puszi!

KicsiKató írta...

Én azóta nem sajnállak, mióta találkoztunk. Még egy ilyen energikus, életvidám, belevaló nőt, mint te:))) És mindez amellett, hogy több időt töltesz a klinikán egy év alatt, mint sokan egy élet alatt... Szóval tökjó, nagyon várom, hogy máskor is összefussunk:))))

Puszi!!!

Elizanikó írta...

Számomra felfoghatatlan, hogy miért jut eszébe valakinek az, hogy a másik nem is beteg. Miért mondaná, hogy az, ha nem az.
Szóval én mindig úgy szoktam mondani, hogy ki mint él, úgy ítél.
Aki megvádol téged azzal, hogy nem mondasz igazat, az valószínűleg gyakran füllent, hazudik.

De én szerencsének szoktam felfogni, ha ilyenek kiderülnek, mert legalább tudom róla, hogy ő milyen rosszindulatú. Nem is kell rá pazarolnom több időt.

CathlenKata írta...

Én is cipelem az egyre nehezebb keresztem, de nem adom fel....

Kitartást és egy jobb évet kívánok, bár inkább azt mondanám ne legyen neked rosszabb mint a tavalyi.