183.
Minden ERZSÉBETNEK nagyon boldog névnapot kívánok!
180.
Többen megkérdeztétek, hogy hol a hiba?
Megpróbáltam bejelölni. Ennek az oldalnak is simának kellene lennie nem ilyen hullámosnak. Sajnos még a keményítő sem segített, mert nem azt a hatást értem el vele amit akartam; nem is lehet érezni, hogy keményítve van!

De már készül a következő, ami sk. tervezés !!!
178.
Kész lettem az egyik garbóval, a másik pedig már ki van szabva. Persze a hímzőgép sem tétlenkedik, ma egész nap "nyomta a melót!" Képek később...

Csak úgy:
“Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség.” (Arisztotelész)
“Az amatőrök remélnek, a profik dolgoznak.” (Garson Kanin)
És milyen sok igazság van bennük...!!!
177.
A nagy pihenésem mellett azért sikerült szert tennem némi anyagra is!
176.
Újra itthon!Szerencsésen hazaértünk az utólagos "nyaralásból"! Nagyon jó volt ez az egy hét semmittevés.De azt hiszem "lustaságból" ennyi elég is egy évre! A szálloda ahol voltunk nagyon jó volt, és nem utolsó szempont, hogy a kaja is nagyon finom volt! / most meg ránk fog férni a fogyókúra!!!/Egy pár kép ami a szállodában készült.Ez volt a szobánk:


A szálloda medencéje:

Ide jártunk sütit és fagyit enni:Ha valaki Hajdúszoboszlón jár NE hagyja ki ezt a helyet - NELSON CUKRÁSZDA -, nagyon finom a süti, a fagyi, az étel és nem utolsó sorban nagyon szép!!!

Ezek pedig a harangok:

Persze sikerült valamennyit visszaolvasnom a bejegyzésekből, így kiderült, hogy míg nem voltam újabb játék "söpört" át a blogon. Megpróbálok eleget tenni a játéknak, de mivel már vége, így azt hiszem a linkeléseket kihagyom, mert már úgy sem lenne kit...Íme az én emlékem:Egy más országban, más kultúrában, elég nagy szegénységben nőttünk fel / ez most nem panasz!!!/.Tejet, cukrot, lisztet...csak jegyre kaptunk. De valahogy az én nagymamám mindég valahonnan előteremtett többet mint a fejadag volt. Így minden pénteken / miért péntek nem tudom/, sütött valami finom süteményt. Mivel Ő a város egyik végében lakott, mi pedig a másikban, ez volt mindég a hét meglepetése, mert mire hazaértünk az iskolából, anyuék a munkából, a süti már ott volt a konyhaasztalon. Miután már azért az ország kezdett " lábadozni" és kezdett egy kicsit jobb lenni, Ő akkor is minden pénteken csak sütött és sütött...Hiába próbálkozom én is rendszeresen a sütéssel, néha pénteken!, az enyém nem olyan....